Nem akarom de rád gondolok, menekülnék de nem tudok, nyugalom kéne, béke, csend. De itt visszhangzol, idebent...

Tényleg csak egy játék volt? Tényleg csak bolondítottál? Tényleg nem szerettél? Mond mire volt ez jó? Miért kellett ezt tenned?.. Ezzel tetted tönkre az életem..

Névsorolvasásnál: - Érzelmek? - Hiányzik. - Fájdalom? - Jelen. - Bánat? - Most ő a hetes. - Remény? - Meghalt.

Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből többet én már nem kérek! Hevertem úgy a padlón, mint kisgyermek eldobott játéka, tudod, egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett: a saját árnyéka.

Ha rá gondolsz, kit el kell felejtened, rádöbbensz, hogy nem tudod feledni. Feledni akarod, de nincs hozzá erőd, mert tudod, még mindig szereted őt!

A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene.

Elég egy illat, egy zene, egy kép ahhoz, hogy valamire visszaemlékezz... és újból összetörj.

Igazából nem az bosszant hogy nem akarsz velem lenni. Még csak az sem,hogy egyáltalán nem akarsz engem. Viszont nem hagy nyugodni az, hogy vajon miért van ez, hogy miért lesz más jobb mint én?Arra késztetsz hogy elgondolkozzam azon, hogy talán nem vagyok elég csinos, okos vagy éppen buta, vicces, komoly, őszinte, hazudós, titkolózó, nyílt, rendszerető, szétszórt, erős, törékeny, felelősségteljes vagy felelőtlen, megbocsájtó, haragtartó, precíz, felületes, lelkes, kedvetlen, megbízható, segítőkész, kitartó, talpraesett, kreatív, hűséges, tisztelettudó, szemtelen, bátor, félénk...és a végén rájövök, hogy az egész talán már nem is rólad szól. Ugye milyen vicces,hogy az ember mennyire önző tud lenni?

"Ennyire sajnálod, hogy megbántottad?" erre két válasz létezik. Az egyik, amelyet mondanunk kell: "Igen." A másik pedig, amelyik igaz: "Nem, inkább azt sajnálom, hogy kiderült.."

Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá, hogy az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben.

Jobb, ha az ember nem szeret bele egy férfiba túlságosan. A férfiak lábbal tapossák a szerelmet, mert nem tudják, mit kezdjenek vele.

Érzem, hogy nélküle nem tudnék boldog lenni; most is belém hasít a fájdalom, ha eszembe jut, s csak akkor érzem újra jól magam, ha sikerül nem gondolnom rá. Ez azonban nem könnyű dolog, és mihelyt eszembe jut, megint szomorú leszek.

Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek.

Remélem, ma felhív, s akkor jól lecsaphatom a kagylót.

Legbiztosabb útja annak, hogy szeressenek, ha magunk nem vagyunk túlságosan szerelmesek.

Nemigen akad ember, aki ne szégyellné, hogy szeretett valakit, mikor szerelme már megszűnt.

A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged.

Szerelem nélkül élni - bánat, de ha szerelmes vagy - kétszeres bánat.

Minden gyönyörű lány története ugyanaz: volt egyszer egy fiú, aki seggfej volt, rosszul bánt vele - és ezzel együtt erőssé tette.

A legnagyobb távolság a Földön nem észak és dél között van, hanem közted és köztem, mikor melletted ülök, te pedig észre sem veszel.

Tudod, mi a legrosszabb abban, ha összetörik a szíved? Az, hogy nem emlékszel már többé arra, milyen szép és jó volt minden azelőtt.

Azt mondják, hogy szinglinek lenni rossz dolog, de az igazság az, hogy sokan azért választják inkább az egyedüllétet mert belefáradtak abba, hogy ők mindent beleadnak a kapcsolatba, és később mégis egyedül végzik.

Büszke vagyok a szívemre. Annyiszor játszottak már vele, megsebezték, megcsalták, összetörték.. és még most is működik.

Fáj, amikor szerelmes embereket látok magam körül, mert minden alkalommal eszembe juttatják hogy mi is hiányzik az életemből olyan nagyon.

Nem attól félek, hogy elmondjam Neked, hogyan érzek irántad, hanem attól rettegek, hogy Te mit fogsz erre felelni.

Ma volt az a nap, amikor rájöttem: ha végleg túl leszek rajtad, akkor boldogabb leszek, mint valaha voltam. Annyira boldog, amilyenné te sosem tudtál tenni.

A rossz fiúk hazudnak neked, csak azért, hogy ágyba vigyenek. Ez köztudott. De hogy a rendes srácok is hazudnak, hogy aztán összetörjék a szíved. Érthetetlen.

Kedves kispárna! Sajnálom a könnyeket. Kedves szív! Bocsánat a károkért. Kedves Ész! Mégis csak neked volt igazad!

Fiú: Szeretlek! Lány: Ezt azért mondod, mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb mint én.. épp mögötted áll. A fiú hátrafordul, és azt mondja: De hát nincs is itt senki! Lány: Tudod, ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg..

Van egy dolog, ami még a reménytelen szerelemnél is rosszabb. Az, amikor az ember nem biztos abban, hogy reménytelen a szerelme.

Úgy érzem őt, ahogy a letépett karját érzi az ember: nem fáj, csak hiányzik!

Valaha, ha titkon elmosolyodtam, az miattad volt, most pedig a könnyeimnek vagy nyilvánvalóan te az oka.

A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott, aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta.

Ez majdnem szerelem volt. Az ilyen ‘majdnem’-dolgoktól ennyire vacak az életem.

Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon. De rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány.

Ő és én már csak emlék vagyunk. A valóság most Ő és egy másik lány.

Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer.. utoljára..

A legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad.

A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni.

Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid.

Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette.

Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem.

Néha csak azért mosolygunk hogy visszatartsuk a könnyeinket.

Elegem van abból hogy órákot töltök azzal hogy ‘tökéletes’ legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet. Végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni. Nem bírom tovább.

Mikor elveszítesz valakit, rájössz, hogy mennyit is jelent neked valójában.

Nehéz dolog mosolyt színlelni, miközben úgy érzed, hogy darabokra hullsz.

Mikor egyedül vagyok, azt kívánom bárcsak te keresnél telefonon,
Azt mondanád: vissza akarsz kapni engem - de sohasem hívsz
és én annyira bolondnak érzem magam.

Néha csak akkor látunk tisztán, mikor a szemünket már elmosták a könnyek.

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni. De még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál.

Mosolyogjak azért, amiért Te a barátom vagy, vagy inkább sírjak, mert tudom, hogy soha nem lesz köztünk barátságnál több?

Várom, remélem, álmodozom arról hogy visszajössz, de ismerem a történet végét: soha nem fogsz visszajönni hozzám.

Kétségtelen, hogy a legfájdalmasabb dolog, ha összetörik a szíved. Olyan, mintha az összes bordád eltört volna: a kívülállók ezt nem látják, de mindig fáj, amikor levegőt veszel.

Volt már, hogy belezúgtál valakibe, miközben tudtad hogy nem szabad? Előfordult már, hogy próbáltál harcolni az érzéseiddel, de kudarcot vallottál? Ilyen az, mikor minden egyes nappal egyre jobban szereted, de ezt mindenféle módon titkolni próbálod.

Lány: Szóval most őt választod, vagy engem?! Fiú: Ha szeretnél, nem kényszerítenél választásra! Lány: Tudod, ha tényleg szeretnél, még csak nem is gondolnál másra.

Vicces, hogy egy szia mindig viszláttal végződik; hogy az örökké valahogy mindig elmúlik; hogy mikor leginkább kellene, senki sincs melletted; hogy mennyi hazug szó lehet egy szerelmes levélben; hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak; hogy az emberek nem felejtenek, de megbocsátanak.. vicces, hogy az élet ilyen ironikus is lehet.. de a legviccesebb, hogy számomra ebből semmi sem vicces.

Tegnap éjjel az ágyamon ültem, és azon gondolkoztam sírva, vajon hogy lehet az, hogy folyton csak beszélsz és beszélsz, de amikor az érzelmekről lenne szó annyira szótlanná válsz.

Mikor életed szerelme szakít veled, és azt mondja: “maradjunk barátok”, az olyan érzés, mint ha a kutyád haldokolna, de anyukád azt mondaná: “azért még megtarthatod”.

Számomra Ő egy elérhetetlen álom marad, aki más kezét fogja miközben az én szívemet töri darabokra.

Naná, hogy bírom a ‘szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunk meg valamit’ szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a ‘csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok’ féle dolog.

Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátbaszúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak. Te mindig próbálkozol, de sosem vagy ‘elég jó’. És nem érted miért.

Hogy lehet az, hogy ennyire félek elveszíteni téged, miközben még nem is vagy az enyém?

Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek ami akarok: színésznő, orvos, tanár vagy énekes, bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az Ő barátnője.

Felébredtem reggel, könnyes szemekkel, néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy újra veled álmodtam.

Állandóan hiányzol, de leginkább akkor, mikor látom hogy mosolyogsz, de nem rám, hanem valaki másra.

Utálom ahogy arra a lányra nézel, utálom, ahogy megöleled, utálom ezeket. De az az igazság, hogy Téged sosem tudnálak gyűlölni, inkább azt utálom, hogy én nem az a lány vagyok.

Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod amit akartál, de nem azt amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?

Minden nap felébredek, élek, lélegzem, mosolygok, mint egy robot. Csak remélni tudom, hogy egy nap okom is lesz arra, hogy ezt tegyem.

Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk, azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret.

Az a szerelem tart legtovább, amelyiket nem viszonozzák.

A legnehezebb dolog a szerelemben az, hogyha ki kell szeretned valakiből.

Fáj, hogy ennyire szeretlek mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.

Szeretek az esőben sétálni mert ilyenkor senki sem tudja hogy sírok.

Kedves Cupido! Ha lehet legközelebb mindkettőnket találj el! Köszi!

Fáj olyat szeretni, kit nem érhetsz el, Aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, Érezni, hogy más is szereti, Olyan, aki el is érheti..